Gyakori kérdésként merülhet fel a túlélőknél, és sokszor szinte érthetetlen, hogy mi miért történik. Mindennek meg van a maga magyarázata, megpróbálom érthetően elmagyarázni.

Akaratlagos mozgató pálya

Az akaratlagos mozgásért felelős pálya, amelyet piramis pályának nevezünk, az agykéregből indul egy bizonyos területről, és eljut egészen a gerincvelőig, ahonnan pedig eléri a mozgatni kívánt izmot.

Az említett pálya lefutása azonban nem teljesen egyszerű.

Az agykéregből indulása után az agytörzs nyúltvelői részén történik egy átkereszteződés, ahonnan is a rostok nagy százaléka a az ellenkező oldalra fut (tehát a bal oldali agyféltekéből induló pálya a test jobb oldalának mozgásaiért felelős jobb oldali gerincvelőhöz fut.)

A kereszteződő piramis pálya egy része a gerincvelő oldalán halad lefelé, és főként a gerincvelő mellső szarvának oldalsóbb részén elhelyezkedő motoros idegsejtekhez futnak. Az itt lévő alfa-motoneuronoknak nevezett sejtek idegzik be főként a distalis izmokat (a végtagnak a törzstől távolabb eső izmai) , például a kéz és a láb izmait.

Az ellentétes oldali beidegzés és a kéz bénulásának összefüggése

Stroke esetén megfigyelhetjük, hogy gyakran a féloldali bénulás velejárója a kéz ügyetlensége, a finommotorikus tevékenységek nehézzé válása, vagy teljes bénulás csuklótól, könyöktől az ujjak felé. (Emellett sokszor a lábfej is érintett, erről egy másik bejegyzésben fogok írni részletesebben). Az érintett nem tudja használni a kezét, vagy egyáltalán nincs benne mozgás, ekkor plégiáról beszélünk, vagy valamennyi mozgás megfigyelhető a kéz funkcióját vizsgálva (paresis).

Elmondhatjuk, hogy a bénulás során a legjobban érintett a distalis végtagizmok, a kéz és a láb funkciója lesz, hiszen anatómiai szempontokat figyelembe véve csak az ellenoldali agyféltekéből kap beidegzést.

Tehát, ha az bal agyféltekében sérül az a terület, amely funkcióban a jobb oldali kéz funkciójáért felel, akkor a jobb kéz funkcióját nem tudjuk pótolni máshonnan érkező jellel, mert csak ezen a pályán érkezik mozgató információ az agyból.

A kéz funkciója azonban függ attól, hogy milyen mértékben károsodott az adott agyterület/piramis pálya, valamint egyéb tónusszabályozásért felelős leszálló pályák.

Amennyiben sérül a tónusszabályozás, spazmus alakul ki, amely az izmot folyamatos összehúzódásra készteti, és sajnos részben vagy egészben gátolja a funkcionális használatot.

A bénulás első szakaszában még nagyobb mértékűnek tűnhet a kiesett funkció, hiszen a stroke után a szervezetet sokkhatás éri. Ekkor még nem lehet megállapítani a valódi károsodás mértékét. Egy kis idő elteltével (néhány óra, nap, vagy hét) már láthatjuk mivel is állunk szemben.

Folytatva az anatómiai áttekintést, az agykéregből érkező rostok kisebb százaléka (15%) kereszteződés nélkül jut el a gerincvelői szintre, ahonnan pedig egy részük átkereszteződik az ellenkező oldalra és így az ellenkező oldali izmok beidegzését fogja ellátni (bal oldali agyféltekéből érkező információ a test jobb oldalának mozgásaiért felelős jobb oldali gerincvelőhöz fut).

 Azonos oldali beidegzés és a két lábra állás összefüggése

Emellett viszont lesz olyan része a pályának, amely kereszteződés nélkül halad tovább és az azonos oldali motoneuronokon keresztül idegzik be az azonos oldali törzs középpontjához közeli (proximális) végtagizmokat és törzsizmokat (bal oldali agyféltekéből érkező információ a test bal oldalának mozgásaiért felelős bal oldali gerincvelőhöz fut).

Elmondhatjuk, hogy a törzs izmai, a felső és az alsó végtagok törzshöz közeli végtagizmai (mint például a négyfejű combizom) nagyrészt azonos oldalról is kapnak beidegzést, és ez az oka annak, hogy kevésbé lesznek érintettek, mint a kéz, vagy hamarabb jönnek vissza a funkciók, mozgások ezeken a területeken.

Tehát a kérdésre a válasz, hogy miért érintettebbek nagymértékben kéz finommotorikus funkciói és miért tanul meg valaki hamarabb járni, mint a kezét használni, csakis az anatómiai viszonyoknak köszönhető.

 

A kéz izmai az érinett agyterületről nem kapnak beidegzést, de sajnos az ép területről sem, hiszen csak ellenoldali beidegzése van.

 

A két lábon álláshoz viszont biztosan szükség lesz a m. quadriceps, négyfejű combizomra, amely pedig ellentétes és azonos oldalról is kap beidegzést, így lehetséges parancsot küldeni az izomnak az ép agyterületről, az azonos oldalról. Ezért tud valaki egész hamar felkelni, és ezért sokszor a felülés hamar megy, hiszen a törzsizmok is kapnak beidegzést az ép agyterületről.

 Agyi átszerveződés és fejlődési lehetőségek

Az, hogy mennyire tud az agy átszerveződni, és mennyire tudjuk leküzdeni gyógytornászként és páciensként az anatómiai akadályokat, megválaszolhatatlan kérdés. Gyakran teszik fel a terápia elején azt a kérdést, hogy mikor fogok tudni fogni, mikor épülök fel? Sajnos ezekre a kérdésekre nem lehet válaszolni. Sokszor látunk olyan dolgokat, amelyre nincs magyarázat.

Az agyi plaszticitás létezik, viszont nem szabad abba a hibába esnünk, hogy csakis erre alapozunk. Az agynak vannak korlátai, ugyanúgy az újratanulás folyamatát sem szabad egyezőnek tekinteni az agy átszerveződési képességével. Lehetségesek változások, viszont hiba lenne azt gondolni, hogy majd az agy megoldja az összes problémát. Sajnos nem ennyire egyszerű a dolog. Viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy minél több gyakorlással és ismétléssel, valóban újratanítható egy adott funkció, viszont nem mindig hozhatók vissza az elveszett mozgások. Sokadszorra hangsúlyoznám, hogy mindig a károsodás mértékétől függ a funkcióvesztés mértéke.

Fontos a pozitív szemlélet, sokszor a stroke utáni állapot egy egész életen át tartó rehabilitációt jelent mind az érintett mind a családtagok számára. Fontos az állapot fejlesztése, ezáltal a családtagok és a gondozó személyzet tehermentesítése. Így biztatnék mindenkit a folyamatos gyakorlásra, a naprakész szakemberek felkeresésére, akik megfelelő tanácsokkal tudják ellátni az érintettet és családját az új élethelyzethez történő alkalmazkodásban.

fb-share-icon